Szürke eminencia japán módra - Honda CRV

Szürke eminencia japán módra - Honda CRV

Egy személyes aspektussal kezdeném, mégpedig  a Honda az egyik márka, amin világ életemben átléptem,  mint felvetődő gondolaton.  Keringtek városi legendák a spiccre tett motorokról , a száguldó koporsónak titulált , kikönnyített kasztnikról a CRX korszakban, de igazán a formavilág volt, ami miatt máshol kötöttem ki. Vagy túlzottan semmit mondó volt vagy pedig inkább hasonlított valami UFÓ-hoz, mint sem gépjárműhöz. Persze igaz ez a többi japán márkára is, szeretik hullámoztatni a szériák közt a semmitmondó  külsőt az „elszállt” ázsiai art designnal váltogatva, amin európai ember csak a fejét csóválja értetlenül. De ha autós teszt és tesztautó, akkor most itt muszáj volt kipróbálni egy Honda CRV-t. Annak is egy Lifestyle Plus felszereltségű egyedi kivitelét. Bővebben erről a  felszereltségről itt lehet tájékozódni : Honda CRV Lifestyle Plus

Nézzük, ami elsőre szembe tűnik, a formavilág. Egyszerűen szürke, ettől találóbb szín nem is lehetne az autóhoz. Egyéb tekintetben viszont kellemes csalódás. Olyan igazi japánosan szép, de visszafogott designt kapott az autó. Nem akar UFÓ-ra , cápára, sem teknősbékára sem hasonlítani , csak arra amire szánták , egyszerűen AUTÓ. Hurrá, de komolyan !  Utoljára ezt a szerethető és teszem hozzá évekig meg nem unható,  jó értelemben vett japános formát talán a 90-es években tapasztaltam.

Ez az a forma, amin hanyatt sem esünk első látásra, de unalommal se ülünk be akár 5-10 év használat során. Maximum a front részen lett több él a kelleténél. Ezek legfőbb hátránya a kéretlen bogarak begyűjtése, amiket aztán komoly feladat még nagynyomásúval is eltávolítani.

És akkor jöjjön egy példa mindjárt a külsőnél, miért is a szürke eminencia jelző ? Nos, úgy kb. 300 km megtétele után feltűnt, hogy erősen mozognak a lombok az út szélén, az előttem haladó ponyvás pótot is dobálja rendesen a szél. Viszont én ebből semmit nem érzékeltem.  Ezután már külön kihívás volt, valahol csak meg lehet fogni a CRV átkozottul tökéletes széltűrését. A kétsávos autóúton elkezdtem rájátszani, kamiont megelőz 130-140-el, közben kormányt elenged módon. Bevallom a hatodik próbálkozás után feladtam, mint vesztes meguntam a játékot. A Hondát nem sikerült kihozni a sodrából, meg se rezzent az úton egyszer sem. Ebből a semmit mondó, hétköznapi designból ekkor kezdett felém áradni valami mérhetetlen mód precíz tervezettség, ami egyébként az egész autót végig járja minden részletében. Tanulhatna sok gyártó, hogyan kell a szélcsatornát felhasználni a fejlesztésekben. Ezt még megfejeli a kivételes futómű is. Nem, hogy SUV-okban , de sportverziós személyautókban is ritkán tapasztalni ilyen stabil és élvezetes futóművet, ami egy egészen direkt, szintén sportautókra emlékeztető kormányművel párosul. Szóval kanyargós utakon erősen elemében van az autó,  miközben a sofőrnek fülig ér a szája. Hosszú úton pedig tényleg gyerekjáték az úton tartás, szinte semmit nem kell korrigálni, egyenesben semmi dolgunk, kanyarban pedig csak ívre kell tenni és haladni. És ez a zseniális menetkomfort tud úgy működni Hondáéknál, hogy közben nem kell Dedalont bevenni tengeri betegség ellen, de a veseköveink is helyükön maradnak. A hab a tortán már csak ha lassítani kell, a fékek is szenzációsak, finom, pontos és valami határtalan biztonságot sugároz a lassításnál az egész rendszer. Volt is alkalmunk élesben tesztelni, miután szabálytalan járókelők léptek hirtelen elénk az út széléről .

ŐriszentpéterDe menjünk vissza kicsit az induláshoz. A belső kábé hozza, amit a külső. A szürke minden árnyalata található meg itt némi díszítéssel feldobva. Viszont minden kézre esik, ott van, ahol annak lennie kell. Talán a műanyagok nagyon műanyag mivoltára lehet panasz, néhol kissé kopogósak, cserébe viszont tartósnak látszanak és könnyen tisztán tarthatók a hétköznapok során. Biztosan nem kopnak le, nem repedeznek, olyan marad az autó beltere nagyon sokáig, ahogyan az kigördült a gyárból. Az ergonómia, kezelőszervek szintén példásak és emberközeli a kezelésük.

Az információs rendszer sem igényel külön szakképesítést, egyszerűen és pontosan azt mutatja, amire szükségünk van a mai közlekedésben. Egyedül a kisebb kijelző grafikáján merengtem el, engem erős nosztalgiával egy Casio kvarcjátékra emlékeztetett.  

A sok retro nosztalgia közepette csak arra vártam Son Goku nem-e ugrik elő valamely displayen, de szerencsére ilyen baleset nem törtéhet meg a CRV-ben smiley

Méretét tekintve a belső,  ahogy az egész autó is, pont passzentos. Akkora amekkora átlag igényű embereknek kell egy ilyen SUV-tól a hétköznapokban az ideális komfortérzethez. Bőven elférnek benne akár négyen kényelmesen,  csomagokkal telepakolva is. De lehet vele városban is haladni, parkolni, furakodni a dugóban, nem egy túlhizlalt monstrum. A magassága is ideális, belátni a forgalmat, rálátni minden helyzetre. Ennek ellenére a kiszállás is pont megfelelő, nincs az az érzése az utazónak, mint szobafestőnek a létráról, hogy majd a gravitáció megoldja a talajfogást…  no és a visszacsapódó ajtó sem vág minket orrba, ha erős oldallejtőn állunk meg.  A kinyitott Honda ajtó bizony a helyén marad, míg be nem hajtjuk.

 Innentől kezdett el számomra különösen szimpatikus lenne ez a SUV, aki nem akar terepjáró lenni, főleg nem  „városi terepjáró”.  Egyszerűen csak a tökéletessége annak a hétköznapi eszköznek, amiért bő 11 millió forintot ott kell hagyni a kereskedőnél, ha haza szeretnénk vinni.  Ami valljuk be nem kevés még úgy sem, hogy talán a legjobb ajánlat a kategóriában, még abban az elcsépelt ár-érték arány tekintetben is. Cserébe viszont valóban sugárzik belőle, hogy minden részletében megszolgálja a rá költött Forintokat. Nem csak most, sok év múlva is !
Ebben a már túlzottan precíz tervezésben egyetlen jelentős  hibát sikerült találnom , azok pedig az ülések hosszú távú kényelme. 100-150 km-ig nincs probléma, utána viszont az utazó dereka elkezd szépen lassan a helyéről leszakadni. Ráadásul még másnap reggel is erősen érződik, mind a vezető mind az utasok részéről ez a fájdalmas jelenség. Lehet, az ülőlap állíthatósága hiányzik vagy egyszerűen a párnázottság gyenge, de minden esetre kellemetlen tüneteket produkál. Az is elképzelhető persze, hogy praktikusabb lenne hosszú távokra egy puha textil kárpitos kivitel az egyébként makulátlan bőr helyett. 

Az autó „szíve” egy Honda Earth Dreams Technology névre hallgató 1.6-os diesel motor, 160 lóerővel és 350 Nm forgatónyomatékkal megáldva.  Az erőátvitelről pedig egy 9 fokozatú automata gondoskodott. Karakterisztikáját tekintve ez a párosítás nekem az egész autót jellemző jól átgondolt és túlbiztosított tökéletességet sugallta leginkább végtelen szerénységgel prezentálva. Finomabb indulásokkal még kissé lustának is tűnik az autó, az automata kezdetben várakozva teszi a dolgát. Sugárzik az egészből, hogy tartósságra tervezték, nem arra, hogy a felelőtlen gazda 100000 kilométer alatt széttapossa mint a sok egyéb csúcsra járatott gázolajost. Irdatlan tartalék lakozik a motorban , az érződik inkább. Egyszerűen kellemes, alapos és hiba nincs érzetünk volt végig a motort illetően. Ha vadulni  van kedvünk, akkor egyszerűen csak a kormányon vissza gangolunk kettőt manuálisan és mint egy precíz rakéta megindul alattunk az 1.7 tonnás SUV. Nem rángat, nem üvölt, nem akarja a kormányt a kezünkből kitépni. Már megint az az átkozott tökéletesség magas foka, ahogyan Hondáék ezt eltervezték szépen csendben.  A fogyasztásra sem lehet panaszunk, nekünk végig 6.2 liter/100 km-t mutatott a számítógép. A Hondának kérdés nélkül el is hisszük, hogy annyi pontosan, egy decivel se kevesebb se több, mert ebben az autóban minden annyi amennyit mutat. A gyári 5.3-as prospektus adatot félre téve ( őszintén nem is értem miért kell ez az ámítás minden gyártó részéről ) ez egy nagyon jó átlagfogyasztás. Ekkora bódéval, önsúllyal, automatával az efféle SUV-ok a 10-es átlagot szokták közelíteni inkább. 

Apropó SUV ! Igen a Honda CRV egy ízig vérig Sport Utility Vehicle , ami magyarra fordítva sportcélú haszonjárművet jelent nem pedig terepjárót! Nem hinném, hogy ezt az autót bárki is sárdagasztásra szánná az erdő sűrűjében. Sokkal inkább egy kirándulós vagy akár hétköznap is megbízható társat lehet benne lelni, amire a legtöbb egyterű vásárlójának szüksége van. Abban viszont profi és nem enged egy millimétert sem a minőségi szolgáltatásokból. Amolyan alázatos szürke eminenciásként jó japán módjára végzi a feladatát, mint aki a tökéletességre és  munkájára tette fel az életét. Azért ha kell terepen is jól érzi magát, egyszer nekiindult a kietlen dombnak az erdő felé. Igazat megvallva terepjáróktól ritka magabiztossággal mozgott a néha  talán traktor járta meredek dombon, de nem engedtem az indulatoknak és visszatértünk a betonra. Szerintem stílusban nem való a CRV-hez az off-road feeling. Azt viszont éreztem, hogy bőven túlmegy az átlag hétköznapi, városból kiszabadult ember terepezési igényein. 

Egészében az Honda CRV engem személy szerint nagyon meggyőzött. Meg ne kérdezzék, hogy pontosan mi ! Ültem már sok-sok nagyobb, erősebb, brutálisabb autóban. Sőt volt dolgom nagyon sok ettől az autótól emocionálisan jóval ingergazdagabb egyterűvel is. De valahogy a Hondából sugárzik az a bizalom, a megbízhatóság és a precizitás. Tényleg azt kapjuk amit kifizettünk a kasszánál és nem csak szlogeneket, ígéreteket, divathullámot, rossz marketing dumát aminek legtöbb esetben fele sem igaz mint utólag kiderül. A CRV ezzel szemben minőségben, tervezettségben , precizitásban  szép csendben, magában mosolyogva kiröhögi a versenytársakat. A tesztelés során 5 nap alatt a CR-V egy dolgot nagyon átírt bennem : ha legközelebb autót vásárolok biztosan szétnézek elsőként a Honda háza táján is, mert zseniálisan precíz és alazáttal embert szolgáló technika !

Szlovákcég.eu hirdetés