Pap Gábor életútja

Pap Gábor életútja

Ebben az évben emlékezünk Pap Gábor születésének 190. évfordulójára, és ez alkalomból Emlékkiállítás nyílt 2017-április 27-én, csütörtökön 17,00-kor a révkomáromi CSEMADOK Galériában.
Pap Gábor életútjaPap Gábor 1827. szeptember 10-én született a Veszprém-megyei Vilonyán. Édesapja Pap István a vilonyai református gyülekezet lelkésze volt, akit 1829-ben áthelyeztek Vámosra (Nemesvámos, Veszprém-megye), ahol 35 éven át szolgált. Pap Gábort és környékbeli módo-sabb gazdák gyermekeit a vámosi parókián Pap István tanította. Ez az oktatás oly magas szin-tű volt, hogy az ifjak itt végezték el „az öt alsó gimnaziális osztályt.”   Az általános ismerete-ken kívül a latin és görög nyelvtudását is odahaza alapozta meg. A gimnázium hatodik osztá-lyát 1842-ben már Pápán kezdte el, és itt is fejezte be tanulmányait. Egy fennmaradt kézirat arról tanúskodik, hogy bár már odahaza is írt verseket - mint pl. kilenc éves korában az Ezüst ABC-t– de e téren a pápai diákévek idején kezdett kibontakozni. Ebben az időszakban a Ko-szorú c. ifjúsági lapot szerkesztette.  Az itt megjelenő írásai már tükrözték haza-, és embersze-retetét, szabad gondolkozását. A jogi akadémia sikeres befejezése után, 1847-ben nevelői ál-lást vállalt Bécsben. 1848-ban a győri „Hazánk” és a pesti „Életképek” bécsi tudósítója volt. A bécsi forradalomba is bekapcsolódott, ám amikor Windischgrätz körülzárta Bécset, menekülni kényszerült. Veszprém-megyében beállt a honvédek közé, és Győrött először a 39. zász-lóaljban szolgált, ám gyönge testalkata miatt irodai munkára osztották be. A győri visszavo-nulás alkalmával ő szállította a hadparancsnok irodáját Budapestre, ahol „megvált az irodai szolgálattól, s őrmesteri ranggal a 45-ik zászlóaljba osztatott be.”   Görgey, Guyon és Kmetty parancsnoksága alatt harcolt, és 1849. augusztusában Temesváron fogságba esett. Októberben kiszabadulva hazatért, de állandó üldöztetésben volt része, mely mindaddig tartott, míg „a papi pályára készülteknek üldöztetését beszüntető rendelet ki nem adatott.”  Édesapja felké-szítette őt a lelkészi pályára, és 1850-ben sikeresen le is tette papi vizsgáit.  Először időközi lelkészként szolgált Balatonudvariban, majd rendes lelkésze volt Arács (Baltonarács), ismét Balatonudvari, Litér, Vörösberény és szülőfaluja, Vilonya gyülekezeteinek. Szülőfalujában szolgált, amikor 1868-ban a Veszprémi Református Egyházmegye esperesévé, 1873-ban a Dunántúli református Egyházkerület főjegyzőjévé, és 1874-ben a Dunántúli Református Egy-házkerület püspökévé választották meg. Püspöki hivatalába 1874. szeptember 20-án iktatták be a révkomáromi református templomban. 1875- től 1878-ig Ó-Szőny, majd 1878. szeptem-ber 22-től halálig, 1895. november 2-ig a Révkomárom református gyülekezetének lelkésze-ként szolgált. Pap Gábornak a komáromi gyülekezetbe történő meghívásáról a Komárom c. hetilap részletesen beszámolt, és a következő néhány mondat talán jól jellemzi az esemény emelkedett hangulatát: „Az ünnepély résztvevői, a ref. egyház küldöttei  és a polgárság részéről önként csatlakoztak, köztük városunk tisztelt polgármestere,  számos – nem felekezetbeli honoratior és nők, a ref. collegium előtt ültek fel a Rozália-térről szép rendben  előállt foga-tokra, melyek  - daczára nagy számuknak, mely a százat meghaladta – valamennyi csatlakozni kívánót fel nem vehették, és a komáromi földbirtokos ifjak közül önként sorakozott constablertek, és a presbitériumból vállalkozott bizalmi férfiak által fentartott kifogástalan rendben haladt a menet asz előre megállapított s általunk már közölt terv szerént – a városon, szigeten és hidakon át Új-Szőnybe, hol az még számos fogattal szaporodott, és tovább az országuton – Ó-Szőnynek. Mily óriási volt a menet, kitetszik abból, hogy az első fogatok már Ó-Szőnyre beértek, midőn az utolsók még csak Uj-Szőnyből bontakoztak ki."  Pap Gábor nehéz szívvel vált meg kedves gyülekezetétől, ám alávetette magát az őt Rév-Komáromba szólító isteni akaratnak.  1878. szept. 15-én be is költözött a számára előkészített paplakba. Erről az eseményről a beiktatási ünnepély tudósításában ez áll: Pap Gábor a szőnyi hívektől elköszönt, és  „... éljeneik közt  szállt a küldöttséggel a fogatokra és távozott. Midőn a menet Új-Szőnyt, a komáromi ref. egyház filiáját érte el, megkondultak Komáromban az egyház harangjai – s ezek üdvözlő hangja közt vonult a menet a paplakra, hol – a presbiterium és az egybesereglett hivek szeretve tisztelt főgondnokukkal élükön. – de, sőt – más felekezetű polgáraink közül is számosan, lelkes éljenekkel fogadták a szeretett lelkészt.” Pap Gábor lelkészi hivatalába történő beiktatási ünnepélyére 1878. szept.22-én került sor.  Az itt elmondott székfoglaló beszédében a jó pap jellemvonásait és feladatát vázolta fel, valamint a benne lévő kétségeknek is hangot adott, mi szerint nem tudta, hogy majd megfelel-e a komáromi gyülekezet elvárásainak. Révkomáromi szolgálata ideje Pap Gábor odaadóan látta el a gyülekezet körüli teendőket, és megállta helyét egyházvezetői tisztségében. Emellett bekapcsolódott a város kulturális életébe is.
Egykori honvédszázadosként 1878-ban és 1880-ban ünnepi beszédeket mondott az 1849. augusztusában elesett honvédek tiszteletére emelt ácsi, ill. herkálypusztai emlékműnél a kegyeletüket lerovó tömeg előtt. Jókai szülőházát jelölő emléktábla avatásán 1881-ben az író pályafutását ismertetve rámutatott annak szellemi nagyságára és műveinek nevelő hatására. A Dunántúli Református Egyházkerület püspökeként 1889-ben avatta fel az esztergomi reformá-tus gyülekezet templomát, és 1894-ben jelen volt a Pápai Református Gimnázium alapkőleté-telekor is. 
Pap Gábor életútjaA Komárom és Komáromi Lapok című hetilapokban számos felhívást intézett a város jóérzésű és jó lelkű közönségéhez. Ilyen felhívás hatására alakult meg a Tábita protestáns nőegylet 1881-ben. A komáromi régészeti társulat megalakítására is sikerrel buzdította az érdeklődőket. Az 1887-ben megalakult régészet társulat vezetőségi tagja volt. Ő maga  3000 db római pénzérméből álló gyűjteménnyel rendelkezett, melyet kölcsönadott már az 1880-ban megrendezett iparos kiállításra. Ezen a rendezvényen, mint a régiségekkel foglalkozó bizottság tagja is részt vett. 
Pap Gábor életútjáról beszélve feltétlen meg kell említeni dr. Schnitzer Ármin komá-romi főrabbihoz fűződő több évtizedes barátságát  és a Komáromi Lapokban, 1891-ben meg-jelent felhívását is az oroszországi üldözött zsidók megsegítése kapcsán. A felhívás hatására nagyszabású gyűjtés kezdődött el. A pápai izraelita Iparosok Gyámolító Egylete 1891 nyarán, a komáromi zsidó hitközség mellett működő Gemilut Chaszodim - jótékony egylet - pedig 1893 februárjában fogadta dísztagjává  Pap Gábort.
1895. november 2-án bekövetkezett halának hírét szomorúan vették tudomásul az izraelita hitközségben is. Közgyűlési határozatot hoztak, hogy temetésén testületileg vesznek részt.   
A korabeli sajtó országszerte méltatta a neves egyházvezető munkásságát. A Dunántúli Protestáns Lap 1895. november 10-i száma közli Pap Gábor nekrológjában az életrajzát, pá-lyafutását. Továbbá a temetés menetéről is részletes beszámoló olvasható. A komáromi re-formátus templomban megtartott búcsúztatóra érkezőket a szekeres gazdák bandériuma fo-gadta. A templomból a temetőbe tartó menetet is a lovas bandérium kísérte. Pap Gábor sírem-lékét a gyülekezet emeltette, jelenleg pedig a temető gondnoka, Rysavy Boldizsár foglalkozik a Pap család sírkertjének felújításával, ezáltal ápolva és őrizve emléküket.
 

Retro kincsek Játék szekció