BMW M3 - Egy legenda története

BMW M3 - Egy legenda története

BMW M3 - Egy legenda története

BMW M32016-ban ünneplte harmincadik születésnapját a négy keréken guruló járműipari legenda, amely 1986-os világpremierjével egy csapásra forradalmasította a középkategóriában kínált sportautók szegmensét. A legelső BMW M3 új mércét állított fel az iparágban, amely még napjainkban, több mint harminc évvel és öt modellgenerációval később is etalonként szolgál. A kategóriateremtő modellgeneráció (E30) kifejlesztésekor a BMW M részleg versenysportra szakosodott előfutára, a BMW Motorsport Divízió kompromisszumot nem ismerő vezérelvek mentén emelte át a hétköznapok útjaira a lezárt aszfaltcsíkok zabolátlan teljesítményét és végletekig tökéletesített technológiáját, mígnem a végeredmény egy lélegzetelállítóan telivér, erőtől duzzadó sportoló lett, amely a sorozatgyártásban kínált BMW 3-as sorozat műszaki- és karosszéria-kialakítási alapjaira épülve egyszerre kifogástalan nagyvárosi használhatóságot és funkcionalitást is kínált. A BMW M3 E30 világpremierjét követő három évtized során a bajor gyártó generációról generációra finomította tovább az úttörő legenda hatalmas népszerűségnek örvendő hajtáslánc-technológiáját, miközben mindvégig megőrizte az M3 hamisítatlan karakterét: jelesül, hogy az autóipar történetének egyetlen másik képviselője sem ötvözi annyira őszintén a hétköznapok kihívásain felülkerekedő praktikumot és a versenypályák vérpezsdítő lüktetését, mint a BMW M3.

A BMW nem akarta egy sorozatgyártásban kínált sportos zászlóshajóra aggatni az M3 típusjelzést, sokkal inkább egy versenypályára épített telivér sportolónak szánta, amelyből közútra finomított változatot is készít. A kiszemelt versenysorozat a Német Túraautó Bajnokság (DTM) volt, amelynek szabályrendszere kimondta, hogy a homologizációhoz a gyártónak egy éven belül legalább 5 000 példányt kell eladnia a közútra tervezett változatból.

BMW M3A BMW Motorsport Divízió tervezőmérnökei ezzel fantasztikus lehetőséget kaptak arra, hogy egymással párhuzamosan fejlesszék ki a BMW M3 első modellgenerációjának közútra és versenypályára épített változatát, a szakemberek pedig az utolsó részletekig kihasználták az alkalmat: a modell tengelyeinek kialakítását, a kerekek felfüggesztését és a lengéscsillapítókat egytől egyig a motorsport jövőbeni követelményrendszere szerint álmodták meg, ahogyan a fékrendszert is, amely a szabvány blokkolásgátló (ABS) mellett belső szellőzésű első féktárcsákkal és motorvezérelt fékpumpával dolgozott együtt. Az olyan finom részletek pedig, mint például a sebességváltó fokozatkiosztásánál bal alsó sarokba helyezett első sebességi fokozat, a BMW M3 színtiszta motorsport-génjeit nyomatékosították.

A tervezőmérnökök ráadásul mindezt súlycsökkentő vezérelvek módszeres alkalmazásával fokozták tovább. Miközben a hatalmas kerékívekkel kiszélesített karosszéria nagy része hagyományos módon fémlemezből készült, az intelligens könnyűszerkezetes járműépítés jegyében az első és a hátsó lökhárítót, a küszöbtoldatokat, a csomagtérajtót és a légterelő szárnyat egyaránt műanyagból öntötték ki. A BMW Motorsport Divízió szakemberei a modell légellenállását is látványosan csökkentették: a BMW M3 (E30) C-oszlopait úgy alakították ki, hogy azok alacsonyabb szögben lejtsenek és szélesebb alapokon álljanak, s ezáltal a jármű körüli légáramlatot még hatékonyabban a légterelő szárnyhoz irányítsák.

Csúcstechnológia a motortérben is

A BMW Motorsport Divízió mérnökei a sorozatgyártásban kínált 2,0 liter hengerűrtartalmú, négyhengeres benzinmotort választották az M3 erőforrásának alapjául, hiszen szerkezeti felépítése következtében könnyű tömegének és magas fordulatszámig kalibrált karakterének köszönhetően tökéletes összetevőkkel rendelkezett a korabeli versenyautók dinamikus mozgatásához. A kiforrott hétköznapi erőforrás sportautós teljesítményéhez azonban még több erőre, ehhez pedig alapos változtatásokra volt szükség.

A mérnökök első körben 2,3 literre növelték a motor hengerűrtartalmát, a hengereket pedig négyszelepes konstrukció szerint alakították át. Mindehhez a BMW M1 sportautó hathengeres szívébe tervezett hengerfejre is szükség volt, a hajtóművet pedig úgy tervezték meg, hogy akár percenkénti 10 000 fordulatot is kibírjon. A közutakra szánt BMW M3 (E30) erőforrásának maximális teljesítményét percenkénti 6 750 főtengely-fordulatra korlátozták, amely e nélkül bőven tartogatott még erőtöbbletet a zárt aszfaltcsíkokra engedett változatok motorterében.

Az etalon sportautó első képviselőjének motorházteteje alá egy 2,3 liter hengerűrtartalmú, négyhengeres, tizenhat szelepes benzinmotort építettek be a mérnökök, az erőforrás 147 kW / 200 lóerő maximális teljesítménye pedig 6,7 másodperc alatt gyorsította fel álló helyzetből 100 km/órás tempóra a mindössze 1 200 kilogramm önsúlyú modellt. Az első BMW M3 (E30) végsebessége 235 km/óra volt. 1988-ban megérkezett a kétajtós sportoló Evo névre keresztelt különkiadása, amelynek maximális teljesítményét 220 lóerőre, végsebességét pedig 243 km/órára tornázták fel a készítők. Az első modellgeneráció utolsó különkiadása az 1990-ben napvilágot látott BMW M3 Sport Evolution volt, 2,5 liter hengerűrtartalmú és 238 lóerő maximális teljesítményre képes benzinmotorral, amelyből mindössze 600 darabot gyártottak.

BMW M3A BMW M3 második modellgenerációja – amelyet elsősorban már nem a modell motorsport-szereplését szem előtt tartva fejlesztettek ki a mérnökök – sokkalta racionálisabb és funkcionálisabb volt elődjénél. Az 1992-ben leleplezett második generáció (E36) orrában már egy soros hathengeres benzinmotor dolgozott, 210 kW / 286 lóerő maximális teljesítménnyel és 320 Nm csúcsnyomatékkal. A 3,0 liter hengerűrtartalmú erőforrásban mutatkozott be a VANOS vezérműtengely-állítás, a BMW M3 E36 pedig rögtön két világrekordot is bezsebelt: a sorozatgyártásban kínált szívómotorok mezőnyében elért legerősebb literteljesítményért (97 lóerő / liter) és legmagasabb forgatónyomatékért (108 Nm / liter).

A BMW 1995-ben átfogó modellfrissítést hajtott végre a BMW M3 második modellgenerációján, amelynek keretében a soros hathengeres benzinmotor 2 990 köbcentis űrtartalmát 3 201 köbcentire növelték, s ezzel párhuzamosan a maximális teljesítmény is 236 kW-ra / 321 lóerőre nőtt. A forradalmasított motorban már dupla VANOS változó vezérműtengely-állítás dolgozott, amely a szívóoldali vezérléssel párhuzamosan már kipufogóoldali vezérműtengely-állítást is kínált. 1996 nyarán a BMW M3 (E36) lett az autógyártás történetének első olyan sorozatgyártott modellje, amelyet az opcionális extrafelszereltség részeként SMG automatizált manuális váltóval szereltek fel.

Erőtől duzzadó „power dome” kidomborítással ellátott alumínium motorháztetejével, látványosan kiszélesített kerékjárati íveivel, hátsó légterelő szárnnyal ellátott, aerodinamikailag optimalizált csomagtérajtajával és dupla ikervégződésű sport kipufogórendszerével a BMW M3 2000-ben bemutatott harmadik modellgenerációja (E46) már kétséget sem hagyott rendkívüli teljesítménye és menetdinamikai képességei felől. A modell meghajtásáról ezúttal is egy szívó soros hathengeres benzinmotor gondoskodott, a 3 246 köbcentis hengerűrtartalomból azonban ekkorra már 252 kW / 343 lóerő maximális teljesítményt és 365 Nm csúcsnyomatékot varázsoltak elő a mérnökök.

A BMW M3 negyedik modellgenerációja (E90, E92, E93) 2007-ben ünnepelte világpremierjét, s motorházteteje alá – két elődjével ellentétben – immáron nem egy soros hathengerest, hanem egy kivételesen magas fordulatszám-tartományig kalibrált, szívó V8-as erőforrást épített be a gyártó. A 309 kW / 420 lóerő maximális teljesítményt az intelligens könnyűszerkezetes járműépítés alapelveinek széleskörű alkalmazása egészítette ki, a BMW M3 E92 Coupé például már az alapfelszereltség részeként szénszál-erősítésű műanyagból (CFRP) készült tetőt kapott, a modell első tengelyének szinte összes alkatrésze pedig alumíniumból készült.

A sportautó-legenda ötödik modellgenerációja (F30, F32, F33) 2014 tavaszán érkezett meg az utakra és több szempontból is világújdonságot tartogatott: a BMW M3 történetében most először érkezett meg egy időben a piacra a sportmodell limuzin (F30) és kupé (F32) karosszéria-változata, a sportmodell-páros debütálásával pedig új típusjelzés is született. A BMW M3 elnevezés 2014 tavasza óta a négyajtós limuzin (F30) sajátja, a kupé (F32) a BMW M4 nevet viseli – akárcsak a kétajtós sportoló nyitott tetős változata (F33), amely 2014 őszén debütált a rajongók előtt.

A negyedik modellgeneráció (E90, E92, E93) V8-as benzinmotorja után a mérnökök visszatértek a soros hathengeres benzinmotorhoz, a vadonatúj fejlesztésű erőforrást azonban már az M TwinPower Turbo technológia két turbófeltöltője lélegezteti. A rendkívül magas fordulatszám-tartományig kalibrált erőforrás 317 kW / 431 lóerő maximális teljesítményre és páratlanul széles fordulatszám-tartományban rendelkezésre álló 550 Nm csúcs forgatónyomaték leadására képes. A lélegzetelállító vezetési élmény és a kivételes hajtáslánc-hatékonyság legmagasabb szintű kombinációja érdekében a tervezőmérnökök a sportmodell-páros önsúlyát az elődmodellhez képest már az alapfelszereltség részeként mintegy 80 kilogrammal csökkentették, amelyet az intelligens könnyűszerkezetes járműépítés alapelveinek minden korábbinál átfogóbb alkalmazásával váltottak valóra. Ilyen többek között a megannyi könnyűszerkezetes anyag széleskörű felhasználása, mint például a szénszál-erősítésű műanyag (CFRP) és az alumínium, amelyeket a futómű és a karosszéria elemeinél egyaránt alkalmaztak.

Sportmodellből áruszállító: az első BMW M3 Pickup (E30) 1986-ból

BMW M3 Pick-upElső modellgenerációjának világpremierjekor a BMW M3 kivételesen dinamikus egyénisége nem csupán az ügyfelek szívverését gyorsította fel, de a modell fejlesztéséért felelős BMW Motorsport Divízió háza táján is felfordulást okozott: a részleg tervezőmérnökei a versenyautós gének mögött megbúvó áruszállítási lehetőségeket is meglátták a kétajtós sportolóban, amelynek átalakított változatát kerítésen belül, a München melletti Garchingban működő üzemekben kívánták szolgálatba állítani. Az egyetlen gond csak az volt, hogy az árufuvarozás nem szerepelt a magasan képzett BMW M3 példaértékű kvalitásai között.

Nem telt bele sok időbe, és a mérnökök máris orvosolták a problémát: az első BMW M3 Pickup alapját a BMW 3-as Cabrio karosszériája adta. „Két okból is a kabrióra esett a választásunk: egyrészt azért, mert épp volt kéznél egy hibátlan állapotú 3-as kabriónk, másrészt pedig azért, mert a kabrió kialakítás okán beépített plusz merevítések a pickup felépítményéhez is kiváló alapot adtak” – emlékezett vissza Jakob Polschak, a BMW M divízió prototípus-fejlesztésért felelős vezetője, aki immáron több mint negyven éve dolgozik a vállalatnál.

Mint ilyen, az első BMW M3 Pickup a BMW 3-as Cabrio (E30) karosszériáját örökölte meg, amely már alapesetben is keskenyebb volt, mint a versenyautós génekkel megáldott BMW M3 erőteljes szélesítések szerint megrajzolt ívei. A motorháztető alá ráadásul első körben az úgynevezett „olasz M3” mindössze 2,0 liter hengerűrtartalmú benzinmotorját építették be, Olaszország akkori adózási sajátosságai miatt ugyanis az országban forgalomba helyezett BMW M3 (E30) modellek csupán 192 lóerőt teljesítettek. „Később lecseréltük az egységet az eredeti 2,3 literes, négyhengeres szívre, amely már 200 lóerőt tudott” – mesélte Jakob Polschak. Az első BMW M3 Pickup több mint huszonhat esztendőn át dolgozott megbízhatóan a Garchingban működő BMW M divízió üzemeinek területén, mígnem négy évvel ezelőtt végleg nyugdíjazták.

Az első BMW M3 Pickup eme rendkívül hosszú szolgálati útja újfent bizonyítja, hogy a BMW M divízió egyetlen példányban elkészített prototípusai nem csupán tervezőmérnöki nagyzolások vagy trükkök, hanem valódi nagyteljesítményű sportolók, amelyeket szigorúan egy adott terület sajátosságai szerint formáltak át a mérnökök. A BMW M filozófiájának vérbeli megtestesítői, egy második nemes cél szolgálatában: „Mérnök-gyakornokok, diploma előtt álló szakhallgatók és szakmai tanulók egyaránt besegítettek ezen prototípusok megépítésébe, amelyek így lehetővé tették számukra, hogy felbecsülhetetlen értékű autóipari tapasztalatokat szerezzenek, miközben mi a sorozatgyártású fejlesztésekre koncentrálhattunk. Klasszikus „mindenki nyer” szituáció” – így Jakob Polschak.

Egy belépő szintű sportoló víziója: a BMW M3 Compact (E36) 1996-ból

BMW M3 CompactMindez természetesen a BMW M3 Compact 1996-os megszületésekor sem volt másként. Az átépítés kiindulópontja az volt, hogy a fiatal rajongóknak egy belépő szintű BMW M modellel kedveskedjen a gyártó. „Bizonyos szempontból az M3 Compact a vadonatúj BMW M2 Coupé elődmodelljének tekinthető” – mesélte szinte könnyes szemmel Jakob Polschak, a különleges párhuzam pedig nem is teljesen alaptalan meglátás. Amennyiben sorozatgyártásba került volna, a BMW M3 Compact erőforrását a kupéhoz képest minden bizonnyal mérsékeltebb teljesítménnyel vértezték volna fel, a prototípus esetében azonban a mérnökök érintetlenül hagyták a soros hathengeres benzinmotor maximális teljesítményét: a 321 lóerő játszi könnyedséggel mozgatta a mindössze 1,3 tonna önsúlyú könnyűszerkezetes kompaktot. „150 kilogrammal könnyebb, robbanékonyabb, feszesebb és még inkább kompromisszum-mentes” – írta a prototípus tesztelése után az auto motor und sport német autós szakmagazin az 1996/13. lapszámban.

Retro kincsek, régiségek adás-vétele