A Szent András-templom és kriptája története

A Szent András-templom és kriptája története

A Szent András-templom és kriptája története
Komárom városában az elmúlt évszázadok során több templom is viselte Szent András apostol nevét. Az első templom a jelenlegi templom és az egykori jezsuita, majd bencés székház udvarán állt. A legelső Szent Andrásnak szentelt templom a városban működő jezsuita atyák kezdeményezésére épült fel 1674-1679 között, melynek tetején egy 2 m magas vasból készült Szent András szobor is helyet kapott. A ma ismert Szent András templom építését 1719-ben kezdeményezték, amikor Komárom az akkori Magyarország legnagyobb városai közé tartozott.  A templom az egykori érsekújvári vár maradványaiból, 1723 és 1734 között épült fel. A falai néhány év múlva repedezni kezdtek, és 1738. dec.28-án, amikor egy szekér nekirohant a templom falának, az épület egy része összeomlott.  Az új templom alapkövét 1748-ban rakták le, és míg az fel nem épült, addig a jezsuita atyák az imaházat használták szertartásaikhoz. Végül 1756-ban elkészült az új templom, melynek freskóját 1760-ban a kor egyik legnevesebb freskókészítője, Maulbertsch Antal festette.  Ám 1763-ban a várost sújtó nagy földrengésben a Szent András-templom mindkét tornya ledőlt, a toronyból lezuhanó harang pedig beszakította a templom kupoláját, minek következtében a freskó is nagy károkat szenvedett. 1768 és 1771 között a templomot újjá építették, de ekkor az előzőnél alacsonyabb tornyokat kapott. A freskóját Kracker Lukács készítette. A jezsuita rend 1773-ban történő feloszlatása után a templomot és a székházat a hozzá tartozó kis gimnáziummal együtt a bencés rend kapta meg. Bár 1814-ben a jezsuita rend működését újra engedélyezték az akkori Magyarországon, a jezsuita atyák nem tértek vissza a városba. 1848-ban a várost sújtó tűzvészben a Szent András-templom (a rendház és a gimnázium is) is nagy károkat szenvedett. A templom épületét 1860-ban felújították, a tetőszerkezetét a ma is látható két karcsú toronnyal együtt 1896-ban Majláth Gusztáv plébános a saját költségén újíttatta fel. A templomban található első világháborús emlékművet és a Keresztút domborművet Berecz Gyula készítette. A második világháborúban az épület ismét nagy károkat szenvedett. A 20. sz. utolsó évtizedei során a templomot, mint műemléket állami pénzből felújították: belsejét kifestették, tetejét is megjavították. 2012-ben pedig az épület külső falait fehérre festették, ezzel emlékezve az első, a jezsuita atyák által építtetett templomra. 


A templom kriptája
A mostani Szent András-templom egész területe alatt található a kripta, mely a 500 temetkezési hellyel kora legnagyobb temetkezési helyének számított. A 3m belmagasságú kisebb helységeket folyosók kötik össze. A jezsuita atyákon kívül a város nemesi családjai is temetkezhettek ide. A koporsókat befalazták, és azonos díszítéssel ellátott feliratok őrzik azok emlékét, akik e végső nyughelyen pihennek. A napjainkban olvasható feliratok szerint 1750 és 1787 között temetkeztek a kriptába, ahol 14 jezsuita atya és 9 nemes családból származó személy (közülük 6 nő) földi maradványai találhatók. A Szent András-templom kriptája a 18. és a 19. században turista látványosság volt, ám azóta csak szakemberek, kutatók számára volt hozzáférhető, egészen 2018.febr.15-ig, amikor Magyarics Arianna -  a Marianum Egyházi Gimnázium végzős diákja - a Szent András-templom és kriptája történetéről tartott érdekes előadást, melyet követően az  érdeklődők  megtekinthették ezt a nem mindennapi kivitelezésű temetkezési helyet. (Magyarics Arianna előadása alapján) 

Retro kincsek Játék szekció